Vas Kata Blanka: már a belgák is nekem szurkolnak

A cyclo-cross szezon kezdetén előbb egy cseh, majd egy lengyel C2-es futamot nyert meg, később pedig az Európa-bajnokság U23-as korcsoportjában végzett másodikként, melyet követően káprázatos formában zárta az óévet, az Ethias Cross-sorozat hatodik futamán aratott sikere után, átmentve erejét 2021-re, a szintén C2-es besorolású Hexia Cyclocross Gullegemen sem talált legyőzőre. A magyar bajnoki címét könnyed magabiztossággal védte meg, egy hétre rá pedig bebiztosította világkupa-győzelmét a huszonhárom éven aluliak diszciplínájában, miközben abszolútban az ötödik helyet zsebelte be.

Diavetítéshez kattints a képre

Ebben az évben a belga kikötőváros, Ostende adott otthont a Cyclo-cross világbajnokságnak, ahol Vas Kata Blanka, mint az U23-as futam egyik esélyese állhatott rajthoz. A szivárványszínű trikót végül a holland Fem van Empel kaparintotta meg honfitársa, Aniek van Alphen és a magyar kerekes előtt, aki tavalyi ezüstérme után, ezúttal egy bronzzal gazdagodott.

Blankával a Magyar Kerékpáros Szövetség jóvoltából volt lehetőségünk egy kötetlen beszélgetésre.

Hogyan telt a mögöttünk hagyott szezon, mesélj kérlek a 2020/2021-es cyclo-cross idényedről?

- A hegyikerékpáros világbajnokságot követően egy hét pihenő várt rám, ekkor egyáltalán nem ültem biciklire, majd csak ezután kezdtünk bele az érdemi munkába. Nagyon jól indult a szezonom, már az első versenyemen a KoppenbergCrosson is meglepően jó erőben voltam, amit a tizedik helyem is bizonyít. A belga viadalt követően rögtön az Európa-bajnokság következett, ahol második lettem, ami teljesen váratlanul ért. A következő jobb eredményt Csehországban, a tabori világkupán gyűjtöttem be, ott a dobogóért sprintelhettem, s bár végül negyedikként zártam, de U23-ban nyertem, így rám került a világkupa ezen korosztály éllovasának járó megkülönböztető trikója. Namurban is nagyon jó formát mutattam, de legfőképp az Ethias Cross-sorozat hatodik futamán aratott sikerem és a szintén C2-es besorolású Hexia Cyclocross Gullegem dicsősége maradt emlékezetes, no meg a világkupa U23-as összetettjének a megnyerése.

Az eredményeid gyanánt elég sokan felkapták a fejüket a teljesítményedet látva, mennyire éreztél nyomást magadon a világbajnokság előtt?

- Egyáltalán nem éreztem terhet a vállaimon, jó érzés, hogy ennyi ember szurkol nekem és követi a pályafutásom, bár a valóságban ezt még nem is érzékelem igazán. Többnyire csak az interneten látom, mivel sajnos a koronavírus-helyzet miatt nem lehetnek ott a nézők a versenyeken, így ebből a szempontból még nem kaphatok teljes képet arról, hogy mennyien is buzdítanak. Minden viadalon úgy állok rajthoz, hogy kihozzam magamból a legjobbat, és amennyiben ez sikerül, akkor én már elégedett leszek az eredménnyel.

Hogyan értékeled az ostendei világbajnokságon szerzett bronzérmedet?

- Mindenképpen sikerként könyvelem el ezt a világbajnokságot, már csak azért is mivel ez a pálya egyáltalán nem kedvezett nekem. A verseny előtti héten nagyon stresszes voltam, úgy éreztem, hogy esélyem sem lehet a dobogóra állni, így visszatekintve pedig elégedettnek kell lennem, büszke vagyok erre a harmadik helyre, de legfőképpen arra, hogy sikerült kihoznom magamból a legjobbat. Nagyon elfáradtam, amikor beértem a célba, kis túlzással azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Fejlődésként élem meg azt, hogy így tudtam küzdeni ezen a pályán, ahol a realitásokat nézve nem én voltam az esélyes, még akkor sem, ha több helyen így vélték.

Mennyire érezted azt, hogy a hollandok ellened versenyeznek, esetlegesen volt-e bennük olyan, hogy mindegy, hogy közülük ki nyer, csak ne te legyél a győztes?

- Nem hinném, hogy ellenem versenyeztek, amennyiben jól emlékszem egy hét fős kerettel álltak rajthoz a világbajnokságon, abból a hét versenyzőből pedig mindannyian esélyesek voltak a győzelemre. Szerintem nem volt kidolgozott taktikájuk, mindenki saját magárt ment, bár azért nem volt egyszerű feldolgozni azt, hogy bármerre is néztem egy narancs mezes riválist láttam.

Milyen stáb és technikai háttér állt mögötted?

- Általában négy ember segíti a munkám a cyclo-cross versenyeken - van egy masszőröm, két szerelőm és egy tanácsadóm, aki feltérképezi a pályát, elmondja, hogy milyen guminyomást használjak, hogyan vegyem a kanyarokat, mire figyeljek. A technikát illetően három kerékpár áll a rendelkezésemre.

Diavetítéshez kattints a képre

Mennyire terhelt le mentálisan és fizikálisan az idény?

- Nagyon! Azért az egész 2020-as évet ide véve, a hegyikerékpáros, az országúti és a cyclo-cross szakágakat egyben nézve, megterhelő volt a szezon, már csak azért is mivel a koronavírus-helyzet következtében a Mountain Bike világbajnokságra is csak októberben került sor, így eléggé egymásba csúsztak a versenyek.

Mi az amiben előre tudtál lépni az előző szezonhoz képest, mennyire van már tekintélyed a nemzetközi mezőnyben?

- Talán fejben fejlődtem a legtöbbet, de egyértelműen erősödtem fizikálisan is. A tekintélyem kezd megalapozódni, például volt olyan, hogy az egyik verseny előtt Ceylin del Carmen Alvarado kezdeményezett beszélgetést velem.

Hogyan kezelnek téged Belgiumban az emberek, abban az országban, ahol a cyclo-cross egyfajta vallás, megismernek, netán megállítanak az utcán?

- Amikor edzem, akkor igen, rendre megállítanak és kérnek egy-egy közös fotót. Belga vonalon most nincsen annyira kiemelkedő női cyclo-cross versenyző az országban, mint a korábbi években, így azt lehet észrevenni, hogy már a belgák is nekem szurkolnak, hogy végre valaki megtörje a hollandok dominanciáját.

Mik a 2021-es évre vonatkozó terveid?

- Most két hét pihenő következik, bringázás nélkül, amit az olimpiai hegyikerékpáros válogatóversenyekre való felkészülés követ. Meglátjuk, hogy azok miként sikerülnek, egyelőre erre koncentrálok, a többit pedig majd csak ezután, ennek a függvényében tudjuk tervezni.

Mik a közép és a hosszú távú terveid a kerékpársportban?

A 2021-es idényben a hegyikerékpározásra szeretnék fókuszálni, utána pedig egy kicsit jobban elmerülni és fejlődni országúton. A tervem, hogy idővel elkerülhessek egy női WorldTeamhez, bár ehhez azért több versenyen kellene indulnom, és ezeken jó eredményt elérnem, hogy felfigyeljenek rám.

Egyre inkább kezd egyfajta hobbivá válni az, hogy több szakágban is megpróbál egy-egy versenyző a csúcsra jutni, jó példa erre Mathieu van der Poel, de a te eddigi pályafutásodat is ide vehetjük. Hogyan látod a jövőd, döntést kell-e idővel hoznod, vagy egyelőre úgy gondolod, hogy mindegyikben elérhetők a kitűzött célok?

- Amíg lehet, addig szeretnék úgy versenyezni, ahogyan a kedvem tartja, nem igazán szeretnék döntést hozni. Úgy gondolom, hogy meg lehet teremteni az egyensúlyt, hisz akár egy országúti verseny is biztosíthat megfelelő felkészülést egy hegyikerékpáros viadalhoz, a cyclo-cross pedig egyiket sem üti, az tökéletes téli alapozást nyújt a többi szakághoz.

Több helyen elmondtad már korábban, hogy van benned egyfajta küldetéstudat, hogy a magyar fiataloknak példát mutass, miért tartod ezt fontosnak?

- Fontos, hogy ez a sportág népszerűbbé vállhason idehaza, sajnos itthon még mindig nagyon kevesen tudják, hogy mi az a kerékpározás, Magyarországon még mindig érdekesen tekintenek a kerékpárversenyzőkre.

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akiknek már most a példaképévé váltál?

- A legkisebbeknek csak annyit tanácsolnék, hogy szeressék a kerékpározást, élvezzék a biciklizést, a nagyobbaknak pedig, hogy keményen dolgozzanak az edzéseken is, és időben kerüljenek tisztába azzal, hogy rengeteg dologról kell azért lemondani, hogy elérhessék az álmukat, mert az nem fog csak úgy az ölükbe hullani.

Fotók: UCI/Cyclo-cross